3.Itt a levél hol a levél.

Rosette Blake

-Korán van még Kate..-morogtam a telefonba komásan.

-Tudom korán van, te még alszol tudom! De viszont van egy két dolog amit neked is meg kéne tudod minél előbb.-hadarta a szavakat. Honnan van ennek ennyire energiája korán reggel?

-Miféle dolgokat?-kérdeztem csukott szemmel.

-Érdekes dolgokat.-felelte rejtélyesen.

-Kate ehhez tényleg nagyon korán és én még..

-Két perc múlva ott vagyok nálatok!-nevetett majd rám csapta a telefont. Magamban mindenféleképpen ahogy csak lehet megöltem Katet a korai be nem tervezett keltésért.

Épp hogy lezuhanyoztam már nyitódott is az alacsony erkélyem ajtaja.

-Rosettina!-vigyorgott Kate mire az ágyra löktem.-Jó tudnom neked korán volt de ha meghallod amit megtudtam még megköszönöd hogy ilyen hamar tudtad meg, de persze ha szeretnéd el is mehetek.-felállt majd az ajtó felé sétált.-Ne szórakozz velem te nő, inkább mesélj mi az a nagy dolog amit megtudtál.-leültem az ágyra majd őt pásztáztam.

-Szóval az elterjedt igazság arról hogy te meg én szüzek vagyunk...tudom ki mondta el Shellynek!-vigyorgott mire felugrottam.

-Na mond már ki volt az?-már tűkön ültem az izgatottságtól hogy végre megtudhatom ki a gyűlöletem célpontja.

-Perrie!-a nevét lassan és flegmán mondta ki.

-Ezt nem hiszem el.-teljesen ledöbbentem. Az óvoda óta ismert lány hátba támadt.

-És elmondjam az ehhez kapcsolódó legszebb dolgot? Perrie azért volt velünk az utolsó hetekben mert Shellynek kellettek az infók tőlünk vagy éppen rólunk. Perrie Shellyékkel van.

-A hülye ribanc.-feleltem magam elé bámulva.

-De vannak jó híreim is.-vigyorgott majd körbe fordult kétszer.

-Engedd hogy megtippelhessem ki szerepel benne...őő Nate!?

-Mikor haza mentem ott várt a szobámban egy csokor fehér rózsával..érted? Fehér rózsával, minket az ég is egymásnak teremtet.-sóhajtott, de ez a sóhaj nem a fáradt vagyok vagy a beleuntam sóhaj volt..hanem az a tipikus szerelmes vagyok sóhaj.

-És akkor most ti?-kérdeztem összevont szemöldökkel.

-Nem. Még nem.-mosolygott majd témát váltott.-A levél nincs meg igaz?-elhúzta a száját.

-Nincs, pedig én mindent felkutattam.-rázni kezdetem a fejem.

-Lehet becsúszott a suliba a szekrények alá vagy valaki összegyűrte és kidobta a kukába.

-vagy Shelly megtalálta elolvasta kinevetett s megmutatta az egész iskolának...vagy a legrosszabb ha Nick találja meg és végig neveti a soraimat...-elgondolkoztam.

-Ne erre a gondolj rögtön.-mosolygott majd megölelt.

Nick Mckibben

Annyira vágytam arra hogy mikor kinyitom a szemem ott feküdjön mellettem...de sajnos ez a jelenlegi állapotban nem történet meg. Első gondoltatom hogy ma találkozhatok vele de nem tudom mit tegyek, maradjak olyan amilyen szoktam vagy hívjam félre és mondjam el hogy megtaláltam elolvastam. Azzal hogy maradjak a régi vele szemben még nehezebb lett..eddig is kényszert éreztem arra hogy magamhoz öleljem hogy megcsókoljam..de most egyre erősebb lett, de nem mondhatom a szemébe hogy elolvastam. Lassan többet dramatizálok mint egy csaj.

Rosette Blake

-Rosette gyere, kicsit korábban megyünk!-sikítozott anya lentről.

-Jövünk!-szólt vissza Kate mire lerohantunk anyához.

-Richard itthon hagyta az össze dossziéját..-idegesen a táskájába pakolta a nehéz papírtömböket majd az ajtó felé terelt minket, észre se vette hogy Kate itt van?

-Komolyan néha elcsodálkozom azon hogy apád nem felejt el kimenni az ajtón.-dünnyögött.

-Jó tény és való nagyon feledékeny.-mosolyogtam.

-De örüljünk hogy azért levegőt sosem felejt el venni.-kacagott majd megállt a suli előtt.

-Lehet kicsit később megyek haza.-nyomtam egy puszit anya arcára majd kiszálltunk a kocsiból, már ekkor mindenki minket bámult..de mi erőt véve magunkon egymásba karoltunk és nevetve sétáltunk be az iskolába.

-Oda megyünk egy kicsit Nateékhez?-kérdezte mosolyogva Kate.

-Itt megvárlak.-alkudoztam de akaratomon kívül oda húzott a társasághoz.

-A szüzeink is megérkeztek?-kacagott a Nick mellett álló szőke lány.

-Hagyd már őket, apácának készülnek.-nevettek tovább.

-Tudjátok én rohad büszke vagyok magara, mert nem tartozom az átlag közé akik oda vetik magukat bármelyik jött ment alá.-mosolyogtam mire inkább csendben maradtak. Nick tekintette perzselte a bőröm, arra késztetett hogy rá nézek s vesszek el a gyönyörű szemeiben.

-Jól vagy?-tátogott Nick mikor nagy nehezen rávettem magam arra hogy összenézzek vele, megvontam a vállam majd haloványan elmosolyodtam.

-Beszélnünk kell.-tátogót ismét a fiú majd beharapta az alsó ajkát aminek látványán hatalmasat dobbant a szívem. Egy terem felé biccentettem a fejem majd előre mentem, ott vártam a terembe az óvodai szerelmemet aki mindennél jobban szeretek.

-Szia.-lépett be az ajtón.

-Szia.-felugrottam az egyik pad tetejére.

-Nem tudom hogyan fejezzem ki magam.-kezdett bele.

-Ha kérhetem érthetően.-mosolyogtam.

-Találtam valamit a folyosón és hát elolvastam.-miért neked kellett megtalálnod!!?-nagyon kedves vagy és aranyos...és..

-Jajj nem Nick..nem. A levelet én..szóval nem neked szántam.-lehajtottam a fejem.

-Tynak.-sóhajtott.

-Igen, hisz csak a Mckibben felírat van rajta, Tynak írtam.-vállat vontam, kicsit zavarban voltam.

-Nem baj.-mosolygott.-Akkor tessék, add oda Tynak.-felemelte a borítékot.

-Kö-köszi.-elé léptem alig félcenti volt közöttünk.

-De hogy tudd hamar kiderítek akármit.-kacsintott majd a kezembe nyomta a borítékot.

-Mit is akarnál te kideríteni?

-Az igazságot.-mosolygott pimaszul.

-Ez az igazság!

-Mi Tyler kedvenc színe? Mi Tyler teljes neve? Ha úgy van ahogy a levélben leírtad, hogy óvodás korod óta szerelmes vagy...ezeket tudnod kell!-tette fel a csavaros de eszes kérdéseit.

-A kedvenc színe a szürke és a teljesen neve Tyler Mckibben!-feleltem a legtöbb önbizalommal.

-A szürke az az én kedvenc színem, az övé a kék és Tyler Zayn Mckibben a teljes neve.-vigyorgott önelégülten.

-Jó oké, nem neki szántam de akinek igazából szántam sosem érdekelné.-mélyen a szemébe néztem.

-Az hogy nem lehet az nem azt jelenti hogy nem akarom Rose...-suttogta majd közelebb húzott magához, mire vadul rázni kezdtem a fejem.

-Shhh...figyelj rám! Most mondani fogok valamit ami hónapok óta kaszabolja a szívemet.

-Ne mond kérlek.

-Szeretlek!-mondta mélyen a szemembe nézve.

-Ha nem lehet miért nehezíted meg?-kérdeztem enyhén idegesen.

-Még csak most jön az igazi nehezítés.-felvonta az egyik szemöldökét majd felkapott és megcsókolt. Ahogy az ajka összeért az enyémmel, akkor éreztem igazán hogy élek. 

Felejthetetlen volt, nyomott hagyott bennem. Egy olyan nyomot ami az életemet végig fogja kísérni, a végsőkig.

2.Hova tűnt a levelem?

Rosette Blake

-Na milyen volt a suli?-vigyorgott anya a kis kötényében miközben kotyvasztott valamit.

-Hát tudod izé, elviselhető!-kiabáltam majd futásnak eredtem.

-Beléd meg mi ütött édes szívem?-kérdezte nevetve, legyintett majd dudorászva tovább kavargatta a főztjét.

-Meg kell találnom.-suttogtam majd hanyagul felkötöttem a hajam, a sarokba dobtam a táskám s a boríték után kezdtem kutatni. Minden fiókot kitéptem a szekrényből aminek a tartalmát a földre ömlesztettem, letérdeltem mellé azután pedig átszanáltam.

-Óvszer?-nézegettem a lila csomagolást.

-Kösz apa.-forgattam a szemem majd félre tettem. Volt minden mint a búcsúba de annak az egyetlen fránya levél egyszerűen nyoma veszett. Bottal üthettem a nyomát. 

Meggyötörve rogytam le a földre a rumli közepére, tudtam ha valaki megtalálja azt a levelet csak további gondokat fog okozni, főleg ha Shelly találja meg. A gondolkozásmenetemet a zsebemben rezgő telefon zavarta meg, féltem attól hogy ki lehet a vonal végén de mikor megláttam a képernyőn villogó nevet hatalmas kövek zúdultak le a szívemről.

-Katybaby..-mosolyogtam.

-Rosettina..

-Sikerült megnyugodnod?

-Persze amint haza értem beugrottam a kádba és lemostam magamról mindent ahogy javasolta egy nagyon kedves lány.

-Kedves? Ó ki az? Meg kell őt ismernem!-kacagtam.

-Feltétlen. Őt mindenkinek ismerni-e és becsülni-e kéne.-felelte elérzékenyülve, ami rám is hasonlóan hatott.

-Nagyon szeretlek.-mosolyogtam a homályba borult padlót bámulva.

-Én is téged Rosettina.-a hangjában még mindig volt fájdalom, de már enyhült.

-Holnap reggel a házunk előtt Katybaby.-ezzel le tettem a telefont.

Sóhajtva körbe néztem a szobámban amiben mintha bomba robbant volna.

-Kicsim mit csinálsz ide fent?-mosolyogva lépett be anya a jelenleg szobámnak nevezett helyiségbe.

-Meglepetés!-szét tártam a kezem.

-Se születésnapom se névnapom sőt még csak karácsony sincs. Mire lenne ez a meglepetés?

-Boldog hétfőt!-vigyorogtam.

-Pakolj össze marha gyorsan.-mosolygott majd rám csukta az ajtót.

-Szülök...-pusmogtam majd feltekertem a hangerőt a kedvenc zenecsatornámon és neki estem a pakolásnak ami amúgy nem éppen a kedvenc hétfő délutáni elfoglaltságom de jobb mint a tanulás szóval kezdjük! A levegőbe bokszoltam majd ténylegesen neki fogtam. 

Nick Mckibben

Csak Rosett levele járt a fejemben amit ha nem adódik így a mai nap talán sosem olvashatok el vagy talán csak később, bár nem mondom hogy örültem neki hisz így csak nehezebb lesz kiirtanom magamból a felé táplált érzelmeimet. Ez csak olaj volt a tűzre amitől úgy belobbant a láng bennem hogy még most is ég, pedig mikor ő nincs mellettem vagy a látószögemben épp hogy pislákol vagy parázslik. Rengetegszer olvastam el a levelet egymás után újra és újra, annyira édesnek találom a sorait amit csak nekem szánt, vagy is hát igen csak nekem!

-Nicki..-vigyorgott anya.

-Tessék?-mosolyogva elé léptem.

-Túlságosan is boldognak tűnsz.-összevonta a szemöldökét majd elmosolyodott.

-Ennyire látszik?-kinevettem mire a kezét a homlokomra tette.

-Nem vagy te beteg, fiam?

-A szerelem betegség?

-Beteges szerelem?-vállat vont.-És ki a szerencsés?

-Hát tudod anya ez egy hosszú sztori.

-Hát tudod fiam időm jelenleg rengeteg van.

-Igazából egy viszonzott szerelem de nem lehet köztünk semmi sem egy idióta megjegyzésem miatt.-lehajtottam a fejem.

-Miféle megjegyzés?

-Ötödikben kimondtam valamit amire azóta aranyszabályként tekint az egész iskola és ha megtöröm a láncot én fogok szarul ki jönni.

-Mit mondtál ötödikben ami így bele égett mindenki agyába?

-Azt hogy egy menőembernek nincs köze azokhoz akik alul vannak.

-Ezt mondtad?-nevetett majd egy köhintéssel visszanyelte.

-Tudod akkor eléggé elkényeztettet egy jó asszony..-nevettem.

-Elég bolond asszonyság lehetett, de mondjuk ha így vissza gondol nem csinálná másképp hisz a végeredményre a legbüszkébb.-mosolygott.

-Felmegyek.-mutogattam a plafonra.

-Menj csak.-megrázta a fejét majd vissza ment a konyhába.

Miért érdekel ennyire mások véleménye? Miért kell elzárnom magam a boldogságtól? Sóhajtva az ágyra ugrottam majd újra neki estem a levél sorainak.

Rosette Blake

Gyönyörködve néztem körbe a szobába, szép és tiszta lett. De bármennyire örültem a körülöttem lévő tisztaságnak bennem volt a tudatlanság, kihez kerülhetett a levelem aminek amúgy a létezéséről, csak nekem és Katenek szabadna tudnia. Ha az a levél rossz kezekbe kerül vagy épp Nick kezébe nekem végem, saját kezűleg vetek véget az életemnek.

A nap hátra lévő részében megtanultam amit meg kellett majd lezuhanyoztam átöltöztem és az ágyba huppantam a laptopommal karöltve. Ez volt az egyetlen mentsváram hisz itt tudtam igazán önmagam lenni gátlások nélkül. Már lassan fél éve hogy belekezdtem egy elég rizikós történetbe egy beteg lányról s egész jónak ígérkezik. Vagy is hát Mr.Morgan szerint aki már több siker kötetet írt. Azt mondta amint befejezem a történetet az első aki végig olvashatja ő legyen, persze erre örömmel igent mondtam hisz még is csak segíthet a jövőmben.

Csak úgy dőltek belőlem a sorok amiket vadul gépeltem le, hamarosan készen kell lennem vele hisz nem szeretnék kicsúszni az ajánlatból így amikor akadt feleslegesnek vélt időm azt az írásnak szenteltem. 

-Halihó!-lépett be a szobába apa.

-Te is haza tértél?-kérdeztem a képernyőt bámulva s közben tovább a billentyűket püföltem.

-Kösz a kérdést kislányom én jól vagyok, na és te?-leült mellém.

-Jól vagyok csak egyre jobban stresszel hogy kész-e leszek ezzel..

-Hány oldal van eddig készen?-mosolygott.

-341. kész oldal van meg.-sóhajtottam.

-Ez gyönyörű teljesítmény kicsim.

-Igen tudom, de még most jön a nagy befejezés.-kacsintottam.

-Kíváncsian várja mindenki.-egy puszit nyomott a homlokomra majd magamra hagyott. Amint becsukta maga mögött az ajtót újra neki estem a klaviatúrának. Órákon át írtam a sorokat mikor már az idő későre járt így elmentettem a már leírt gondolataimat s lecsuktam a laptopot.

Kényelmesen befészkelődtem az ágyba majd a plafont bámultam s akaratlanul is elhagyta a számat az a bizonyos.-Szeretlek Nick.-lehunytam a szemem majd álomba kényszerültem.

1.Vissza a pokolba.

Rosette Blake

-Rosette, drágám! Ideje lenne kimásznod az ágyból és elkezdeni szedelődzködni mert hát 
bármennyire is fáj a tudat, iskolába kell menned.

-Még öt perc.-suttogtam majd próbáltam újra álomba kényszeríteni magam, több kevesebb sikerrel. Be kellett látnom hogy tényleg fel kell kelnem, hisz vége a hétvégének..és ha vége a hétvégének egy picit minden diáknak megszakad a szíve. Ki kászálódtam az ágyból felvettem a lehető leglazább ruhámat majd lementem reggelizni. Egy már megszokott reggel volt. Apa sietve puszit nyom anya arcára majd az enyémre s már megy is dolgozni, anya szitkozódik amiért apa megint meg mutatta milyen feledékeny.

-Megígérte hogy befizeti ezeket a hülye számlákat de szokásosan elfelejtette.-csalódottan csóválta a fejét majd a táskájába süllyesztette a csekkeket rejtő borítékokat. Anya sóhajtott majd mosolyogva felém fordult.-Mehetünk?-mire mosolyt erőltettem az arcomra és a bólintottam. Kate és Perrie már a ház előtt várakoztak hogy újra belevethessük magunkat az iskola gyötrelmeibe. 
-Rosette Jay Blake!-szólalt meg először Kate ahogy meglátott.
-Kate.-nevetettem majd a lányok nyakába borultam.
-Készen álltok?-suttogtam az ölelésben mire a két lány vadul bólogatni kezdett.
Általában mikor beszállunk az autóba mind a hárman betesszük a fül hallgattatott hogy megkíméljük magunkat anya hegyi beszédeitől ami legtöbbször a drogról az alkoholról a bulikról a szerelemről vagy éppen apáról szóltak. Sóhajtva támasztottam meg a fejem az ablakon, bámultam a mellettünk elsuhanó fákat és próbáltam elterelni a gondolatom Nickről.

Az út nem volt hosszú ám még is elég volt ahhoz hogy végig hallgassam a kedvenc zenéimet.
-Szóval lányok ezt ne tegyék! Mélységesen felháborító.-fejezte be anya majd megállt a sulink előtt.
-Értjük Melissa.-mosolygott Kate.
-Nem tesszük ígérjük!-kuncogtam majd kipattogtunk a fekete kocsiból ami szél sebesen útnak is eredt mi után mi kiszálltunk.
-Te jó isten, Nate még tökéletesebb lett.-szólalt meg Kate aki le se vette a szemét a fiúról.
-A megszokottabbnál is furább vagy Perr, minden rendben van?-a lány mellé csapódtam majd belé karoltam.
-Persze mindent rendben van.-mosolygott mire Kate is vissza tért a valóságba és csatlakozott hozzánk. Nevetgélve beléptünk az iskolába mire minden szempár ránk szegeződött.
-Most meg mit néznek ennyire?-suttogta Kate.
-Fogalmam sincs.-felelte Perrie majd zavartan a hajába túrt.
-Vigyázz ,kész, szűz!-kiáltott fel egy ismerős női hang, mire mindenki nevetni kezdett. A folyós lézengő összes ember rajtunk nevetett.
-Az iskola szüzei, ti is betaláltatok végre.-kacagott Shelly mire a mögötte álló pincsijei is felnevettek. Túl sok a nevető száj s a kérdő szempár. Kate és Perrie kezébe markoltam majd behúztam őket a lány mosdóba.
-És most mit csinálunk? Hivatalosan is mi vagyunk az iskola ki spécizett szüzei.-suttogta Kate majd a falnak támaszkodott.-Talán még helyre hozhatjuk.-mellé álltam.-Csak meg kell tudnunk ki az aki elmondta Shellynek!-mosolygott bizakodva Perrie majd ő is közénk állt.
-De most még attól függ marha szar! Mindenki tudja hogy..áhh..-nézett maga elé Kate mire mindhárman lecsúsztunk a földre.

-Sajnálom a közönség előtti beégetést de ez volt a ti nagy belépőtök.-nevetett Shelly.
-Még is kimondta ezt el neked Shelly?
-Az egyenlőre maradjon titok.-lesajnálóan nézett ránk majd kiment a mosdóból. 
-Utálom! Gyűlölöm!-felugrottam a földről majd a tükörképemet bámultam.
-Lányok be kell vallanom valamit.-szólalt meg a földet bámuló Perrie.
-Hallgatunk.-feleltük egyszerre amin elmosolyodtunk.
-Én már nem...-kereste a szavakat.-szóval én már nem vagyok szűz.
-Ha olyannal történt akit annyira nagyon szeretsz akkor rendben van.-biztattam.
-Hát nem őt szeretem, csak féltékennyé akartam vele tenni Lucast hisz én csak őt szeretem..-elhúzta a száját.
-Na ki volt az te kis szexmajom.-nevetett Kate de nem tartott sokáig számára az öröm.
-Nate Rosati.-suttogta.
-NEM HALLOTTAM JÓL UGYE?-a hangja félperc alatt megváltozott.
-Nem tetted ezt meg Perr.
-De lányok, sajnos megtettem! És én tényleg nagyon sajnálom Katy.
-Nem vagyok Katy, számodra senki sem vagyok. Tudtad jól hogy már mennyire ideje szeretem és hogy ő a legfontosabb nekem erre ezt meg tetted...Perrie ki vagy te? Már rád sem ismerek..de nem is akarok többé.-Kate szeme megtelt könnyekkel ami eső szerűen zúdult ki a résnyire nyitva tartott szeméből.
-Nem így viselkedik egy igazi barát Perrie.-magamhoz öleltem a zokogó Katet majd ki mentünk a mosdóból. Még mindig bámultak minket de már kevésbé érdekelt. Csak a barátnőmre tudtam gondolni aki épp most éli meg az első csalódását. Átkaroltam majd átvágtunk az emberektől nyüzsgő folyosón. Természetesen mit sem ért volna a folyosó a bandázás nélkül.
Egy pár reménnyel teli lány, a suli legmenőbb srácai valamint a többi srác alakították ezt a bandát. A lányok hatalmas sóhajokban történek ki ha bármelyik srác megmozdult..már szinte a sulihoz nőtt ez a viselkedés. Átvágtunk előttük a lehető leészrevehetetlenül de Nate vissza rántott minket. Próbáltam nem Nick szemébe nézni így legtöbbször csak Natet néztem aki épp hadakozik Katettel hogy ne takarja el az arcát.
-Perrie arra van.-felelte fájdalmasan Nate szemébe nézve aki először nem értette mégis miért mondja ezt Kate de aztán rájött. 
-Nem azt én..
-megtudod magyarázni igaz? Ez jött volna. De tudod nem tartozol magyarázattal. Csak így tovább hajrá.-kacsintott majd újra sírni kezdett s a nyakamba borult aminek hatására az összes könyv ami nálam volt a földre zuhant. Megvető pillantással néztem Natere aki a fejét fogva nézett a távolba. Mivel a könyveimet nem hagyhatom a földön csak álltam ott és öleltem az össze tört barátnőmet. Nem néztem Nickre egy percet se pedig éreztem hogy nézz. A pillantása szuggerálta a bőrömet, ami égetett. A szívem hevesebben dobogott...hevesen és reménytelenül.-Kate, itt a terem mögöttünk így most elengedlek te be robogsz oda én össze szedem a könyveimet és utánad megyek rendben?-suttogtam mire csak hümmögött ami nála ilyenkor igent jelent..halkan elszámoltam háromig s elengedtem a lányt. Mikor Kate berohant a terembe sóhajtva letérdeltem és elkezdtem felkapkodni a félórával ez előtt lepotyogott könyveimet.
-Nagyon haragszik rám?-mormolta Nate aki sec perc alatt letérdelt és segített összeszedni a számomra értékes köteteket.
-Tudod mit érez irántad és Perrie a volt legjobb barátnője..szóval igen eléggé haragszik.
-Mivel tehetném jóvá?
-Ezt neked kell kiötlened Nataniel.
-Semmi tippet nem kaphatnék?-a kezembe nyomta a borítékokat amik kiestek a könyvek lapjai közül. Mikor megláttam kicsit meglepődtem hogy mit keresnek ezek itt de természetesnek kellett maradnom hisz Nick is ott volt.-Szereti a rózsákat...a fehér rózsákat.-kacsintottam majd megfordultam a tengelyem körül és a terembe siettem ahol Kate a padra borulva sírt.
-Sajnálom ezt az egészet Katybaby.-leültem mellé majd átszámoltam a borítékokat amin némileg ledöbbentem.
-Mi a baj?-felkapta a fejét a padról.
-Amikor megöleltél kiestek a könyvek a kezemből és benne voltak a borítékok...és csak három van nálam, de..-nyeltem egyet.-négynek kell lennie.
-Ugye ezek nem azok a borítékok amikre gondolok..-nyögte fájdalmasan.
-De ezek rohadtul azok.
-Lehet még otthon esett ki a könyvből..amúgy is Rosett ki tartja a szerelmének szánt leveleket egy könyvben?-kicsit elnevette magát amit kivételesen hagytam. Így legalább kicsit nevetni láttam a már egyetlen barátomat.

Nick Mckibben

Fáradtan ébredtem fel ma is de bennem volt a tűz, amit egyetlen lány tud csak beizzítani bennem és ugyan tudom sosem leszek vele még is annyira vágyom rá. Rosatival amint megérkeztünk az iskolához már kaptuk is a legfrissebb pletykákat. Kate, Rosette és Perrie szüzek. Ez aztán pletyka. Amikor meghallottam magamban nagyon örültem, hisz az a nő akit magam mellett tudnék még nem volt senkivel sem.

-Rosati! Perrie szűz?-nevetettem.

-Jó az egy másik történet.-ő is felkacagott majd elindultunk a kapu felé.

-Nick.-intett Shelly a kocsiját támasztva.

-Beléd zúgott.-felelte Nate, vissza nyelve a nevetést.

-Sokan vannak ezzel így.-tettem a nagymenőt amin mondjuk Nate és a többiek akik közben csatlakoztak jót nevettek. Szempillantás alatt a folyosó végén álltunk és beszélgettünk mikor arra lettünk figyelmesek hogy a folyosón lévők 99%-a nevet. Hogy min az kérdéses volt egy ideig ugyan is mindent elálltak előttünk.

-Kik azok?-ugrált Ty.

-Az iskola új nevetségi.-rázta a fejét az egyik lány mellettem akinek még csak a nevét sem tudom.

-Akik alatt kit is értesz?

-Kiket, Lucas. Kiket!

-Akkor kiket.-javított majd várta a választ.

-Perrie, Kate és Rosette.-amikor kimondta Rosette nevét megborzongtam. Az arcát láttam magam előtt. A gyönyörű arcát amibe pár rakoncátlan tincs takar, a gyönyörű smaragdzöld színű csillogó szemét...megőrülök.

-Ja a szüzes téma.-bólogatott Lucas.-Hát mondjuk tényleg elég ciki.-elhúzta a száját mire gyomorszájon ütöttem...persze finoman..pedig ha úgy lett volna ott helyben szétütöm.

-Csak azért mondod mert te még nem voltál olyan lánnyal aki annyira bízna benned hogy te légy neki az első.-társítottam-e kis szöveget az ütés mellé.

-Jó bocs.-forgatta a szemeit. A folyosón újra csönd lett, majd mindenki folytatta a beszélgetést, szekrényajtó csapkodást vagy épp a szekrénybe való könyv dobálást. Valaki halk ordítását hallottuk majd megjelent Kate és Rosette...mikor megláttam a bennem pislákoló tűz fellobbant. Rosette tartja Katet aki....sír? Meglöktem Natet hogy kicsit figyeljen végre. Vette a lapot. Vissza rántotta a lányokat. Nem is figyeltem arra amit beszélnek csak a földön elterülő könyveket láttam és az abból kirepülő borítékokat, valamit Rosette túlontúl tökéletes megjelenését amik úgy hatottak rám mint másokra a drogok. Az egyik pillanatban még Kate Rosettét ölelte a másikba elfordult és egyik terem felé vette az irányt. Bármennyire próbáltam belefúrni a tekintettem Rosettébe nem sikerült. Rám sem hederített, mintha ott sem lennék. Nate segített Rosettének össze szedni a könyveket...mikor megláttam magam mellett egy borítékot ami Rosette könyveiből szállt hozzám, felkaptam..gondoltam majd suli után oda adom neki mert hát ez is egy jó ürügy lehet arra hogy beszélgessünk végre de mikor elakartam tenni megláttam rajta a nevem egy apró szívvel...elmosolyodtam majd újra Rosettére néztem.
Aki haloványan elmosolyodott majd ott hagyott minket. 
-Kihagyunk már órát Mckibben!-jelentette ki Nick majd magával húzott a kocsihoz.
-Mindenben benne vagyok Rosati de most hova is megyünk?-hátra dobtam a táskámat.
-Megyünk virágot venni.-bólintott majd beindította a kocsit. A motor bőgni kezdett majd a gázra lépett.
-Minek kell hirtelen virág?-nevetettem.-vagy kinek..
-Figyelj én tudom hogy nem jó ötlet a gáz csajnak titulált szekcióból választani barátnőt...de szeretem őt és megbántottam mert hibát követtem el és jóvá kell tennem!-felelte az utat bámulva.
-Na akkor mondom a szitut. Te most akkor szerelmes vagy Katebe!? És megbántottad őt azzal hogy lefeküdtél Perrievel.
-Így valahogy.
-És honnan veszed hogy Kate akar tőled valamit?
-Tudom mit érez...
-És ezt még csak most mondod?
-Jó hát tudom mi a véleményed erről a menő-gáz kapcsolatról..
-Ja a véleményem amit még úgy ötödikben mondtam?
-Miért már nem így tartod?
-Hát izé..de.-vissza nyeltem az igazságot. Rohadtul nem így gondolom, de mivel akkor kimondtam ez ilyen aranyszabály lett a köreinkben mindenki így él már..miattam. 
-Bejössz velem?-leállította a motort.
-A virágboltba?
-Aha.-megrántotta a vállát.
-Hátha melegnek néznek?-nevettem.-menj egyedül, itt megvárlak.
-Mindjárt jövök.-Amint beért a virágboltba rögtön előkaptam a borítékot..remegő kézzel nyitottam ki a borítékot majd a soroknak estem.

Mikor a levél végére éreztem kétes érzések fogtak el...csak néztem a kézzel írott papírlapot és mosolyogtam komolyan mint egy őrült. Egy őrülten szerelmes őrült.