Rosette Blake
bármennyire is fáj a tudat, iskolába kell menned.
-Még öt perc.-suttogtam majd próbáltam újra álomba kényszeríteni magam, több kevesebb sikerrel. Be kellett látnom hogy tényleg fel kell kelnem, hisz vége a hétvégének..és ha vége a hétvégének egy picit minden diáknak megszakad a szíve. Ki kászálódtam az ágyból felvettem a lehető leglazább ruhámat majd lementem reggelizni. Egy már megszokott reggel volt. Apa sietve puszit nyom anya arcára majd az enyémre s már megy is dolgozni, anya szitkozódik amiért apa megint meg mutatta milyen feledékeny.
-Megígérte hogy befizeti ezeket a hülye számlákat de szokásosan elfelejtette.-csalódottan csóválta a fejét majd a táskájába süllyesztette a csekkeket rejtő borítékokat. Anya sóhajtott majd mosolyogva felém fordult.-Mehetünk?-mire mosolyt erőltettem az arcomra és a bólintottam. Kate és Perrie már a ház előtt várakoztak hogy újra belevethessük magunkat az iskola gyötrelmeibe.
-Rosette Jay Blake!-szólalt meg először Kate ahogy meglátott.
-Kate.-nevetettem majd a lányok nyakába borultam.
-Készen álltok?-suttogtam az ölelésben mire a két lány vadul bólogatni kezdett.
Általában mikor beszállunk az autóba mind a hárman betesszük a fül hallgattatott hogy megkíméljük magunkat anya hegyi beszédeitől ami legtöbbször a drogról az alkoholról a bulikról a szerelemről vagy éppen apáról szóltak. Sóhajtva támasztottam meg a fejem az ablakon, bámultam a mellettünk elsuhanó fákat és próbáltam elterelni a gondolatom Nickről.
Az út nem volt hosszú ám még is elég volt ahhoz hogy végig hallgassam a kedvenc zenéimet.
-Szóval lányok ezt ne tegyék! Mélységesen felháborító.-fejezte be anya majd megállt a sulink előtt.
-Értjük Melissa.-mosolygott Kate.
-Nem tesszük ígérjük!-kuncogtam majd kipattogtunk a fekete kocsiból ami szél sebesen útnak is eredt mi után mi kiszálltunk.
-Te jó isten, Nate még tökéletesebb lett.-szólalt meg Kate aki le se vette a szemét a fiúról.
-A megszokottabbnál is furább vagy Perr, minden rendben van?-a lány mellé csapódtam majd belé karoltam.
-Persze mindent rendben van.-mosolygott mire Kate is vissza tért a valóságba és csatlakozott hozzánk. Nevetgélve beléptünk az iskolába mire minden szempár ránk szegeződött.
-Most meg mit néznek ennyire?-suttogta Kate.
-Fogalmam sincs.-felelte Perrie majd zavartan a hajába túrt.
-Vigyázz ,kész, szűz!-kiáltott fel egy ismerős női hang, mire mindenki nevetni kezdett. A folyós lézengő összes ember rajtunk nevetett.
-Az iskola szüzei, ti is betaláltatok végre.-kacagott Shelly mire a mögötte álló pincsijei is felnevettek. Túl sok a nevető száj s a kérdő szempár. Kate és Perrie kezébe markoltam majd behúztam őket a lány mosdóba.
-És most mit csinálunk? Hivatalosan is mi vagyunk az iskola ki spécizett szüzei.-suttogta Kate majd a falnak támaszkodott.-Talán még helyre hozhatjuk.-mellé álltam.-Csak meg kell tudnunk ki az aki elmondta Shellynek!-mosolygott bizakodva Perrie majd ő is közénk állt.
-De most még attól függ marha szar! Mindenki tudja hogy..áhh..-nézett maga elé Kate mire mindhárman lecsúsztunk a földre.
-Sajnálom a közönség előtti beégetést de ez volt a ti nagy belépőtök.-nevetett Shelly.
-Még is kimondta ezt el neked Shelly?
-Az egyenlőre maradjon titok.-lesajnálóan nézett ránk majd kiment a mosdóból.
-Utálom! Gyűlölöm!-felugrottam a földről majd a tükörképemet bámultam.
-Lányok be kell vallanom valamit.-szólalt meg a földet bámuló Perrie.
-Hallgatunk.-feleltük egyszerre amin elmosolyodtunk.
-Én már nem...-kereste a szavakat.-szóval én már nem vagyok szűz.
-Ha olyannal történt akit annyira nagyon szeretsz akkor rendben van.-biztattam.
-Hát nem őt szeretem, csak féltékennyé akartam vele tenni Lucast hisz én csak őt szeretem..-elhúzta a száját.
-Na ki volt az te kis szexmajom.-nevetett Kate de nem tartott sokáig számára az öröm.
-Nate Rosati.-suttogta.
-NEM HALLOTTAM JÓL UGYE?-a hangja félperc alatt megváltozott.
-Nem tetted ezt meg Perr.
-De lányok, sajnos megtettem! És én tényleg nagyon sajnálom Katy.
-Nem vagyok Katy, számodra senki sem vagyok. Tudtad jól hogy már mennyire ideje szeretem és hogy ő a legfontosabb nekem erre ezt meg tetted...Perrie ki vagy te? Már rád sem ismerek..de nem is akarok többé.-Kate szeme megtelt könnyekkel ami eső szerűen zúdult ki a résnyire nyitva tartott szeméből.
-Nem így viselkedik egy igazi barát Perrie.-magamhoz öleltem a zokogó Katet majd ki mentünk a mosdóból. Még mindig bámultak minket de már kevésbé érdekelt. Csak a barátnőmre tudtam gondolni aki épp most éli meg az első csalódását. Átkaroltam majd átvágtunk az emberektől nyüzsgő folyosón. Természetesen mit sem ért volna a folyosó a bandázás nélkül.
Egy pár reménnyel teli lány, a suli legmenőbb srácai valamint a többi srác alakították ezt a bandát. A lányok hatalmas sóhajokban történek ki ha bármelyik srác megmozdult..már szinte a sulihoz nőtt ez a viselkedés. Átvágtunk előttük a lehető leészrevehetetlenül de Nate vissza rántott minket. Próbáltam nem Nick szemébe nézni így legtöbbször csak Natet néztem aki épp hadakozik Katettel hogy ne takarja el az arcát.
-Perrie arra van.-felelte fájdalmasan Nate szemébe nézve aki először nem értette mégis miért mondja ezt Kate de aztán rájött.
-Nem azt én..
-megtudod magyarázni igaz? Ez jött volna. De tudod nem tartozol magyarázattal. Csak így tovább hajrá.-kacsintott majd újra sírni kezdett s a nyakamba borult aminek hatására az összes könyv ami nálam volt a földre zuhant. Megvető pillantással néztem Natere aki a fejét fogva nézett a távolba. Mivel a könyveimet nem hagyhatom a földön csak álltam ott és öleltem az össze tört barátnőmet. Nem néztem Nickre egy percet se pedig éreztem hogy nézz. A pillantása szuggerálta a bőrömet, ami égetett. A szívem hevesebben dobogott...hevesen és reménytelenül.-Kate, itt a terem mögöttünk így most elengedlek te be robogsz oda én össze szedem a könyveimet és utánad megyek rendben?-suttogtam mire csak hümmögött ami nála ilyenkor igent jelent..halkan elszámoltam háromig s elengedtem a lányt. Mikor Kate berohant a terembe sóhajtva letérdeltem és elkezdtem felkapkodni a félórával ez előtt lepotyogott könyveimet.
-Nagyon haragszik rám?-mormolta Nate aki sec perc alatt letérdelt és segített összeszedni a számomra értékes köteteket.
-Tudod mit érez irántad és Perrie a volt legjobb barátnője..szóval igen eléggé haragszik.
-Mivel tehetném jóvá?
-Ezt neked kell kiötlened Nataniel.
-Semmi tippet nem kaphatnék?-a kezembe nyomta a borítékokat amik kiestek a könyvek lapjai közül. Mikor megláttam kicsit meglepődtem hogy mit keresnek ezek itt de természetesnek kellett maradnom hisz Nick is ott volt.-Szereti a rózsákat...a fehér rózsákat.-kacsintottam majd megfordultam a tengelyem körül és a terembe siettem ahol Kate a padra borulva sírt.
-Sajnálom ezt az egészet Katybaby.-leültem mellé majd átszámoltam a borítékokat amin némileg ledöbbentem.
-Mi a baj?-felkapta a fejét a padról.
-Amikor megöleltél kiestek a könyvek a kezemből és benne voltak a borítékok...és csak három van nálam, de..-nyeltem egyet.-négynek kell lennie.
-Ugye ezek nem azok a borítékok amikre gondolok..-nyögte fájdalmasan.
-De ezek rohadtul azok.
-Lehet még otthon esett ki a könyvből..amúgy is Rosett ki tartja a szerelmének szánt leveleket egy könyvben?-kicsit elnevette magát amit kivételesen hagytam. Így legalább kicsit nevetni láttam a már egyetlen barátomat.
-Rosette Jay Blake!-szólalt meg először Kate ahogy meglátott.
-Kate.-nevetettem majd a lányok nyakába borultam.
-Készen álltok?-suttogtam az ölelésben mire a két lány vadul bólogatni kezdett.
Általában mikor beszállunk az autóba mind a hárman betesszük a fül hallgattatott hogy megkíméljük magunkat anya hegyi beszédeitől ami legtöbbször a drogról az alkoholról a bulikról a szerelemről vagy éppen apáról szóltak. Sóhajtva támasztottam meg a fejem az ablakon, bámultam a mellettünk elsuhanó fákat és próbáltam elterelni a gondolatom Nickről.
Az út nem volt hosszú ám még is elég volt ahhoz hogy végig hallgassam a kedvenc zenéimet.
-Szóval lányok ezt ne tegyék! Mélységesen felháborító.-fejezte be anya majd megállt a sulink előtt.
-Értjük Melissa.-mosolygott Kate.
-Nem tesszük ígérjük!-kuncogtam majd kipattogtunk a fekete kocsiból ami szél sebesen útnak is eredt mi után mi kiszálltunk.
-Te jó isten, Nate még tökéletesebb lett.-szólalt meg Kate aki le se vette a szemét a fiúról.
-A megszokottabbnál is furább vagy Perr, minden rendben van?-a lány mellé csapódtam majd belé karoltam.
-Persze mindent rendben van.-mosolygott mire Kate is vissza tért a valóságba és csatlakozott hozzánk. Nevetgélve beléptünk az iskolába mire minden szempár ránk szegeződött.
-Most meg mit néznek ennyire?-suttogta Kate.
-Fogalmam sincs.-felelte Perrie majd zavartan a hajába túrt.
-Vigyázz ,kész, szűz!-kiáltott fel egy ismerős női hang, mire mindenki nevetni kezdett. A folyós lézengő összes ember rajtunk nevetett.
-Az iskola szüzei, ti is betaláltatok végre.-kacagott Shelly mire a mögötte álló pincsijei is felnevettek. Túl sok a nevető száj s a kérdő szempár. Kate és Perrie kezébe markoltam majd behúztam őket a lány mosdóba.
-És most mit csinálunk? Hivatalosan is mi vagyunk az iskola ki spécizett szüzei.-suttogta Kate majd a falnak támaszkodott.-Talán még helyre hozhatjuk.-mellé álltam.-Csak meg kell tudnunk ki az aki elmondta Shellynek!-mosolygott bizakodva Perrie majd ő is közénk állt.
-De most még attól függ marha szar! Mindenki tudja hogy..áhh..-nézett maga elé Kate mire mindhárman lecsúsztunk a földre.
-Sajnálom a közönség előtti beégetést de ez volt a ti nagy belépőtök.-nevetett Shelly.
-Még is kimondta ezt el neked Shelly?
-Az egyenlőre maradjon titok.-lesajnálóan nézett ránk majd kiment a mosdóból.
-Utálom! Gyűlölöm!-felugrottam a földről majd a tükörképemet bámultam.
-Lányok be kell vallanom valamit.-szólalt meg a földet bámuló Perrie.
-Hallgatunk.-feleltük egyszerre amin elmosolyodtunk.
-Én már nem...-kereste a szavakat.-szóval én már nem vagyok szűz.
-Ha olyannal történt akit annyira nagyon szeretsz akkor rendben van.-biztattam.
-Hát nem őt szeretem, csak féltékennyé akartam vele tenni Lucast hisz én csak őt szeretem..-elhúzta a száját.
-Na ki volt az te kis szexmajom.-nevetett Kate de nem tartott sokáig számára az öröm.
-Nate Rosati.-suttogta.
-NEM HALLOTTAM JÓL UGYE?-a hangja félperc alatt megváltozott.
-Nem tetted ezt meg Perr.
-De lányok, sajnos megtettem! És én tényleg nagyon sajnálom Katy.
-Nem vagyok Katy, számodra senki sem vagyok. Tudtad jól hogy már mennyire ideje szeretem és hogy ő a legfontosabb nekem erre ezt meg tetted...Perrie ki vagy te? Már rád sem ismerek..de nem is akarok többé.-Kate szeme megtelt könnyekkel ami eső szerűen zúdult ki a résnyire nyitva tartott szeméből.
-Nem így viselkedik egy igazi barát Perrie.-magamhoz öleltem a zokogó Katet majd ki mentünk a mosdóból. Még mindig bámultak minket de már kevésbé érdekelt. Csak a barátnőmre tudtam gondolni aki épp most éli meg az első csalódását. Átkaroltam majd átvágtunk az emberektől nyüzsgő folyosón. Természetesen mit sem ért volna a folyosó a bandázás nélkül.
Egy pár reménnyel teli lány, a suli legmenőbb srácai valamint a többi srác alakították ezt a bandát. A lányok hatalmas sóhajokban történek ki ha bármelyik srác megmozdult..már szinte a sulihoz nőtt ez a viselkedés. Átvágtunk előttük a lehető leészrevehetetlenül de Nate vissza rántott minket. Próbáltam nem Nick szemébe nézni így legtöbbször csak Natet néztem aki épp hadakozik Katettel hogy ne takarja el az arcát.
-Perrie arra van.-felelte fájdalmasan Nate szemébe nézve aki először nem értette mégis miért mondja ezt Kate de aztán rájött.
-Nem azt én..
-megtudod magyarázni igaz? Ez jött volna. De tudod nem tartozol magyarázattal. Csak így tovább hajrá.-kacsintott majd újra sírni kezdett s a nyakamba borult aminek hatására az összes könyv ami nálam volt a földre zuhant. Megvető pillantással néztem Natere aki a fejét fogva nézett a távolba. Mivel a könyveimet nem hagyhatom a földön csak álltam ott és öleltem az össze tört barátnőmet. Nem néztem Nickre egy percet se pedig éreztem hogy nézz. A pillantása szuggerálta a bőrömet, ami égetett. A szívem hevesebben dobogott...hevesen és reménytelenül.-Kate, itt a terem mögöttünk így most elengedlek te be robogsz oda én össze szedem a könyveimet és utánad megyek rendben?-suttogtam mire csak hümmögött ami nála ilyenkor igent jelent..halkan elszámoltam háromig s elengedtem a lányt. Mikor Kate berohant a terembe sóhajtva letérdeltem és elkezdtem felkapkodni a félórával ez előtt lepotyogott könyveimet.
-Nagyon haragszik rám?-mormolta Nate aki sec perc alatt letérdelt és segített összeszedni a számomra értékes köteteket.
-Tudod mit érez irántad és Perrie a volt legjobb barátnője..szóval igen eléggé haragszik.
-Mivel tehetném jóvá?
-Ezt neked kell kiötlened Nataniel.
-Semmi tippet nem kaphatnék?-a kezembe nyomta a borítékokat amik kiestek a könyvek lapjai közül. Mikor megláttam kicsit meglepődtem hogy mit keresnek ezek itt de természetesnek kellett maradnom hisz Nick is ott volt.-Szereti a rózsákat...a fehér rózsákat.-kacsintottam majd megfordultam a tengelyem körül és a terembe siettem ahol Kate a padra borulva sírt.
-Sajnálom ezt az egészet Katybaby.-leültem mellé majd átszámoltam a borítékokat amin némileg ledöbbentem.
-Mi a baj?-felkapta a fejét a padról.
-Amikor megöleltél kiestek a könyvek a kezemből és benne voltak a borítékok...és csak három van nálam, de..-nyeltem egyet.-négynek kell lennie.
-Ugye ezek nem azok a borítékok amikre gondolok..-nyögte fájdalmasan.
-De ezek rohadtul azok.
-Lehet még otthon esett ki a könyvből..amúgy is Rosett ki tartja a szerelmének szánt leveleket egy könyvben?-kicsit elnevette magát amit kivételesen hagytam. Így legalább kicsit nevetni láttam a már egyetlen barátomat.
Nick Mckibben
Fáradtan ébredtem fel ma is de bennem volt a tűz, amit egyetlen lány tud csak beizzítani bennem és ugyan tudom sosem leszek vele még is annyira vágyom rá. Rosatival amint megérkeztünk az iskolához már kaptuk is a legfrissebb pletykákat. Kate, Rosette és Perrie szüzek. Ez aztán pletyka. Amikor meghallottam magamban nagyon örültem, hisz az a nő akit magam mellett tudnék még nem volt senkivel sem.
-Rosati! Perrie szűz?-nevetettem.
-Jó az egy másik történet.-ő is felkacagott majd elindultunk a kapu felé.
-Nick.-intett Shelly a kocsiját támasztva.
-Beléd zúgott.-felelte Nate, vissza nyelve a nevetést.
-Sokan vannak ezzel így.-tettem a nagymenőt amin mondjuk Nate és a többiek akik közben csatlakoztak jót nevettek. Szempillantás alatt a folyosó végén álltunk és beszélgettünk mikor arra lettünk figyelmesek hogy a folyosón lévők 99%-a nevet. Hogy min az kérdéses volt egy ideig ugyan is mindent elálltak előttünk.
-Kik azok?-ugrált Ty.
-Az iskola új nevetségi.-rázta a fejét az egyik lány mellettem akinek még csak a nevét sem tudom.
-Akik alatt kit is értesz?
-Kiket, Lucas. Kiket!
-Akkor kiket.-javított majd várta a választ.
-Perrie, Kate és Rosette.-amikor kimondta Rosette nevét megborzongtam. Az arcát láttam magam előtt. A gyönyörű arcát amibe pár rakoncátlan tincs takar, a gyönyörű smaragdzöld színű csillogó szemét...megőrülök.
-Ja a szüzes téma.-bólogatott Lucas.-Hát mondjuk tényleg elég ciki.-elhúzta a száját mire gyomorszájon ütöttem...persze finoman..pedig ha úgy lett volna ott helyben szétütöm.
-Csak azért mondod mert te még nem voltál olyan lánnyal aki annyira bízna benned hogy te légy neki az első.-társítottam-e kis szöveget az ütés mellé.
-Jó bocs.-forgatta a szemeit. A folyosón újra csönd lett, majd mindenki folytatta a beszélgetést, szekrényajtó csapkodást vagy épp a szekrénybe való könyv dobálást. Valaki halk ordítását hallottuk majd megjelent Kate és Rosette...mikor megláttam a bennem pislákoló tűz fellobbant. Rosette tartja Katet aki....sír? Meglöktem Natet hogy kicsit figyeljen végre. Vette a lapot. Vissza rántotta a lányokat. Nem is figyeltem arra amit beszélnek csak a földön elterülő könyveket láttam és az abból kirepülő borítékokat, valamit Rosette túlontúl tökéletes megjelenését amik úgy hatottak rám mint másokra a drogok. Az egyik pillanatban még Kate Rosettét ölelte a másikba elfordult és egyik terem felé vette az irányt. Bármennyire próbáltam belefúrni a tekintettem Rosettébe nem sikerült. Rám sem hederített, mintha ott sem lennék. Nate segített Rosettének össze szedni a könyveket...mikor megláttam magam mellett egy borítékot ami Rosette könyveiből szállt hozzám, felkaptam..gondoltam majd suli után oda adom neki mert hát ez is egy jó ürügy lehet arra hogy beszélgessünk végre de mikor elakartam tenni megláttam rajta a nevem egy apró szívvel...elmosolyodtam majd újra Rosettére néztem.
Aki haloványan elmosolyodott majd ott hagyott minket.
-Kihagyunk már órát Mckibben!-jelentette ki Nick majd magával húzott a kocsihoz.
-Mindenben benne vagyok Rosati de most hova is megyünk?-hátra dobtam a táskámat.
-Megyünk virágot venni.-bólintott majd beindította a kocsit. A motor bőgni kezdett majd a gázra lépett.
-Minek kell hirtelen virág?-nevetettem.-vagy kinek..
-Figyelj én tudom hogy nem jó ötlet a gáz csajnak titulált szekcióból választani barátnőt...de szeretem őt és megbántottam mert hibát követtem el és jóvá kell tennem!-felelte az utat bámulva.
-Na akkor mondom a szitut. Te most akkor szerelmes vagy Katebe!? És megbántottad őt azzal hogy lefeküdtél Perrievel.
-Így valahogy.
-És honnan veszed hogy Kate akar tőled valamit?
-Tudom mit érez...
-És ezt még csak most mondod?
-Jó hát tudom mi a véleményed erről a menő-gáz kapcsolatról..
-Ja a véleményem amit még úgy ötödikben mondtam?
-Miért már nem így tartod?
-Hát izé..de.-vissza nyeltem az igazságot. Rohadtul nem így gondolom, de mivel akkor kimondtam ez ilyen aranyszabály lett a köreinkben mindenki így él már..miattam.
-Bejössz velem?-leállította a motort.
-A virágboltba?
-Aha.-megrántotta a vállát.
-Hátha melegnek néznek?-nevettem.-menj egyedül, itt megvárlak.
-Mindjárt jövök.-Amint beért a virágboltba rögtön előkaptam a borítékot..remegő kézzel nyitottam ki a borítékot majd a soroknak estem.
Mikor a levél végére éreztem kétes érzések fogtak el...csak néztem a kézzel írott papírlapot és mosolyogtam komolyan mint egy őrült. Egy őrülten szerelmes őrült.
Aki haloványan elmosolyodott majd ott hagyott minket.
-Kihagyunk már órát Mckibben!-jelentette ki Nick majd magával húzott a kocsihoz.
-Mindenben benne vagyok Rosati de most hova is megyünk?-hátra dobtam a táskámat.
-Megyünk virágot venni.-bólintott majd beindította a kocsit. A motor bőgni kezdett majd a gázra lépett.
-Minek kell hirtelen virág?-nevetettem.-vagy kinek..
-Figyelj én tudom hogy nem jó ötlet a gáz csajnak titulált szekcióból választani barátnőt...de szeretem őt és megbántottam mert hibát követtem el és jóvá kell tennem!-felelte az utat bámulva.
-Na akkor mondom a szitut. Te most akkor szerelmes vagy Katebe!? És megbántottad őt azzal hogy lefeküdtél Perrievel.
-Így valahogy.
-És honnan veszed hogy Kate akar tőled valamit?
-Tudom mit érez...
-És ezt még csak most mondod?
-Jó hát tudom mi a véleményed erről a menő-gáz kapcsolatról..
-Ja a véleményem amit még úgy ötödikben mondtam?
-Miért már nem így tartod?
-Hát izé..de.-vissza nyeltem az igazságot. Rohadtul nem így gondolom, de mivel akkor kimondtam ez ilyen aranyszabály lett a köreinkben mindenki így él már..miattam.
-Bejössz velem?-leállította a motort.
-A virágboltba?
-Aha.-megrántotta a vállát.
-Hátha melegnek néznek?-nevettem.-menj egyedül, itt megvárlak.
-Mindjárt jövök.-Amint beért a virágboltba rögtön előkaptam a borítékot..remegő kézzel nyitottam ki a borítékot majd a soroknak estem.
Mikor a levél végére éreztem kétes érzések fogtak el...csak néztem a kézzel írott papírlapot és mosolyogtam komolyan mint egy őrült. Egy őrülten szerelmes őrült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése